mértékegység

Hungarian

Etymology

mérték (“measure”) +‎ egység (“unit”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmeːrteːkɛcʃeːɡ]
• Hyphenation: mér‧ték‧egy‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

mértékegység (plural mértékegységek)

1. unit of measurement

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mértékegység	mértékegységek
accusative	mértékegységet	mértékegységeket
dative	mértékegységnek	mértékegységeknek
instrumental	mértékegységgel	mértékegységekkel
causal-final	mértékegységért	mértékegységekért
translative	mértékegységgé	mértékegységekké
terminative	mértékegységig	mértékegységekig
essive-formal	mértékegységként	mértékegységekként
essive-modal	mértékegységül	—
inessive	mértékegységben	mértékegységekben
superessive	mértékegységen	mértékegységeken
adessive	mértékegységnél	mértékegységeknél
illative	mértékegységbe	mértékegységekbe
sublative	mértékegységre	mértékegységekre
allative	mértékegységhez	mértékegységekhez
elative	mértékegységből	mértékegységekből
delative	mértékegységről	mértékegységekről
ablative	mértékegységtől	mértékegységektől
non-attributive possessive - singular	mértékegységé	mértékegységeké
non-attributive possessive - plural	mértékegységéi	mértékegységekéi

Possessive forms of mértékegység
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mértékegységem	mértékegységeim
2nd person sing.	mértékegységed	mértékegységeid
3rd person sing.	mértékegysége	mértékegységei
1st person plural	mértékegységünk	mértékegységeink
2nd person plural	mértékegységetek	mértékegységeitek
3rd person plural	mértékegységük	mértékegységeik

Derived terms

• mértékegységrendszer

Further reading

• mértékegység in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN