leendő

Hungarian

Etymology

From the le- stem of the verb van/lesz +‎ -endő (“future-participle suffix”), compare lesz, lenni.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛɛndøː]
• Hyphenation: le‧en‧dő
• Rhymes: -døː

Participle

leendő

1. (archaic) future participle of van

Adjective

leendő (not comparable)

1. would-be, future, prospective, to-be

   Synonyms: jövendőbeli, majdani

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	leendő	leendők
accusative	leendőt	leendőket
dative	leendőnek	leendőknek
instrumental	leendővel	leendőkkel
causal-final	leendőért	leendőkért
translative	leendővé	leendőkké
terminative	leendőig	leendőkig
essive-formal	leendőként	leendőkként
essive-modal	—	—
inessive	leendőben	leendőkben
superessive	leendőn	leendőkön
adessive	leendőnél	leendőknél
illative	leendőbe	leendőkbe
sublative	leendőre	leendőkre
allative	leendőhöz	leendőkhöz
elative	leendőből	leendőkből
delative	leendőről	leendőkről
ablative	leendőtől	leendőktől
non-attributive possessive - singular	leendőé	leendőké
non-attributive possessive - plural	leendőéi	leendőkéi

Further reading

• leendő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN