Jump to content

létige

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From lét (existence) +‎ ige (verb).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈleːtiɡɛ]
  • Hyphenation: lét‧ige
  • Rhymes: -ɡɛ

Noun

[edit]

létige (plural létigék)

  1. (grammar) substantive verb (the verb expressing existence in different languages)
    A mai olaszórán megtanuljuk az essere létige ragozását.
    In today's Italian lesson, we will learn the conjugation of the substantive verb essere.
    • 1844, Ferenc Kállay, Finn-magyar nyelv, Pest: printed by Landerer and Heckenast, section 2, page 44:
      A' létige vagyok hajlitása szám, idő és mód szerint mind a' syrjän, mind a' perm nyelvben csak nem ugyanaz a' magyarral.
      With regards to person, tense and voice, the inflection of the substantive verb to be in Hungarian is almost the same as in both the Syrjänian and the Permic language.

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative létige létigék
accusative létigét létigéket
dative létigének létigéknek
instrumental létigével létigékkel
causal-final létigéért létigékért
translative létigévé létigékké
terminative létigéig létigékig
essive-formal létigeként létigékként
essive-modal
inessive létigében létigékben
superessive létigén létigéken
adessive létigénél létigéknél
illative létigébe létigékbe
sublative létigére létigékre
allative létigéhez létigékhez
elative létigéből létigékből
delative létigéről létigékről
ablative létigétől létigéktől
non-attributive
possessive – singular
létigéé létigéké
non-attributive
possessive – plural
létigééi létigékéi
Possessive forms of létige
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. létigém létigéim
2nd person sing. létigéd létigéid
3rd person sing. létigéje létigéi
1st person plural létigénk létigéink
2nd person plural létigétek létigéitek
3rd person plural létigéjük létigéik

Further reading

[edit]