kurzus
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From Latin cursus (“running”), from currō (“I run”).[1]
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]kurzus (plural kurzusok)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kurzus | kurzusok |
| accusative | kurzust | kurzusokat |
| dative | kurzusnak | kurzusoknak |
| instrumental | kurzussal | kurzusokkal |
| causal-final | kurzusért | kurzusokért |
| translative | kurzussá | kurzusokká |
| terminative | kurzusig | kurzusokig |
| essive-formal | kurzusként | kurzusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kurzusban | kurzusokban |
| superessive | kurzuson | kurzusokon |
| adessive | kurzusnál | kurzusoknál |
| illative | kurzusba | kurzusokba |
| sublative | kurzusra | kurzusokra |
| allative | kurzushoz | kurzusokhoz |
| elative | kurzusból | kurzusokból |
| delative | kurzusról | kurzusokról |
| ablative | kurzustól | kurzusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
kurzusé | kurzusoké |
| non-attributive possessive - plural |
kurzuséi | kurzusokéi |
| Possessive forms of kurzus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kurzusom | kurzusaim |
| 2nd person sing. | kurzusod | kurzusaid |
| 3rd person sing. | kurzusa | kurzusai |
| 1st person plural | kurzusunk | kurzusaink |
| 2nd person plural | kurzusotok | kurzusaitok |
| 3rd person plural | kurzusuk | kurzusaik |
Derived terms
[edit]Compound words
References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
[edit]- kurzus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN