kozmosz

Hungarian

From German Kosmos, from Latin cosmos (“world”), from Ancient Greek κόσμος (kósmos, “order, ornament, world”).

kozmosz (plural kozmoszok)

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	kozmosz	kozmoszok
accusative	kozmoszt	kozmoszokat
dative	kozmosznak	kozmoszoknak
instrumental	kozmosszal	kozmoszokkal
causal-final	kozmoszért	kozmoszokért
translative	kozmosszá	kozmoszokká
terminative	kozmoszig	kozmoszokig
essive-formal	kozmoszként	kozmoszokként
essive-modal	—	—
inessive	kozmoszban	kozmoszokban
superessive	kozmoszon	kozmoszokon
adessive	kozmosznál	kozmoszoknál
illative	kozmoszba	kozmoszokba
sublative	kozmoszra	kozmoszokra
allative	kozmoszhoz	kozmoszokhoz
elative	kozmoszból	kozmoszokból
delative	kozmoszról	kozmoszokról
ablative	kozmosztól	kozmoszoktól
non-attributive possessive – singular	kozmoszé	kozmoszoké
non-attributive possessive – plural	kozmoszéi	kozmoszokéi