koros

See also: kóros and kórós

English

Noun

koros

1. plural of koro

Hungarian

Etymology

kor (“age”) +‎ -os (“with, having”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoroʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ko‧ros
• Rhymes: -oʃ

Adjective

koros (comparative korosabb, superlative legkorosabb)

1. elderly, aged (advanced in years)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	koros	korosak
accusative	korosat	korosakat
dative	korosnak	korosaknak
instrumental	korossal	korosakkal
causal-final	korosért	korosakért
translative	korossá	korosakká
terminative	korosig	korosakig
essive-formal	korosként	korosakként
essive-modal	—	—
inessive	korosban	korosakban
superessive	koroson	korosakon
adessive	korosnál	korosaknál
illative	korosba	korosakba
sublative	korosra	korosakra
allative	koroshoz	korosakhoz
elative	korosból	korosakból
delative	korosról	korosakról
ablative	korostól	korosaktól
non-attributive possessive - singular	korosé	korosaké
non-attributive possessive - plural	koroséi	korosakéi

Derived terms

• korosodik

 

Further reading

• koros in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Karao

Etymology

Borrowed from Spanish cruz (“cross”).

Noun

koros

1. cross

Latvian

Noun

koros m

1. locative plural of koris