korhely
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From German Chorherr (“canon”), a compound of Chor (“choir”) + Herr (“master”).[1][2]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]korhely (comparative korhelyebb, superlative legkorhelyebb)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | korhely | korhelyek |
accusative | korhelyt | korhelyeket |
dative | korhelynek | korhelyeknek |
instrumental | korhellyel | korhelyekkel |
causal-final | korhelyért | korhelyekért |
translative | korhellyé | korhelyekké |
terminative | korhelyig | korhelyekig |
essive-formal | korhelyként | korhelyekként |
essive-modal | korhelyül | — |
inessive | korhelyben | korhelyekben |
superessive | korhelyen | korhelyeken |
adessive | korhelynél | korhelyeknél |
illative | korhelybe | korhelyekbe |
sublative | korhelyre | korhelyekre |
allative | korhelyhez | korhelyekhez |
elative | korhelyből | korhelyekből |
delative | korhelyről | korhelyekről |
ablative | korhelytől | korhelyektől |
non-attributive possessive - singular |
korhelyé | korhelyeké |
non-attributive possessive - plural |
korhelyéi | korhelyekéi |
Derived terms
[edit](Compound words):
Noun
[edit]korhely (plural korhelyek)
- drunkard (a man who is habitually drunk)
- Synonyms: alkoholista, iszákos, részeges
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | korhely | korhelyek |
accusative | korhelyt | korhelyeket |
dative | korhelynek | korhelyeknek |
instrumental | korhellyel | korhelyekkel |
causal-final | korhelyért | korhelyekért |
translative | korhellyé | korhelyekké |
terminative | korhelyig | korhelyekig |
essive-formal | korhelyként | korhelyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | korhelyben | korhelyekben |
superessive | korhelyen | korhelyeken |
adessive | korhelynél | korhelyeknél |
illative | korhelybe | korhelyekbe |
sublative | korhelyre | korhelyekre |
allative | korhelyhez | korhelyekhez |
elative | korhelyből | korhelyekből |
delative | korhelyről | korhelyekről |
ablative | korhelytől | korhelyektől |
non-attributive possessive - singular |
korhelyé | korhelyeké |
non-attributive possessive - plural |
korhelyéi | korhelyekéi |
Possessive forms of korhely | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | korhelyem | korhelyeim |
2nd person sing. | korhelyed | korhelyeid |
3rd person sing. | korhelye | korhelyei |
1st person plural | korhelyünk | korhelyeink |
2nd person plural | korhelyetek | korhelyeitek |
3rd person plural | korhelyük | korhelyeik |
See also
[edit]References
[edit]- ^ korhely in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
[edit]- korhely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN