korfa

Hungarian

kor (“age”) +‎ fa (“tree”)

korfa (plural korfák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	korfa	korfák
accusative	korfát	korfákat
dative	korfának	korfáknak
instrumental	korfával	korfákkal
causal-final	korfáért	korfákért
translative	korfává	korfákká
terminative	korfáig	korfákig
essive-formal	korfaként	korfákként
essive-modal	—	—
inessive	korfában	korfákban
superessive	korfán	korfákon
adessive	korfánál	korfáknál
illative	korfába	korfákba
sublative	korfára	korfákra
allative	korfához	korfákhoz
elative	korfából	korfákból
delative	korfáról	korfákról
ablative	korfától	korfáktól
non-attributive possessive – singular	korfáé	korfáké
non-attributive possessive – plural	korfáéi	korfákéi