konvenció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin conventio (“meeting, assembling; agreement, convention”),^[1] from convenire (“to unite, agree, assemble”), from con- (“with, together”) + venire (“to come”). With -ció ending.

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkoɱvɛnt͡sijoː]
Hyphenation: kon‧ven‧ció
Rhymes: -joː

Noun

konvenció (plural konvenciók)

convention

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	konvenció	konvenciók
accusative	konvenciót	konvenciókat
dative	konvenciónak	konvencióknak
instrumental	konvencióval	konvenciókkal
causal-final	konvencióért	konvenciókért
translative	konvencióvá	konvenciókká
terminative	konvencióig	konvenciókig
essive-formal	konvencióként	konvenciókként
essive-modal	—	—
inessive	konvencióban	konvenciókban
superessive	konvención	konvenciókon
adessive	konvenciónál	konvencióknál
illative	konvencióba	konvenciókba
sublative	konvencióra	konvenciókra
allative	konvencióhoz	konvenciókhoz
elative	konvencióból	konvenciókból
delative	konvencióról	konvenciókról
ablative	konvenciótól	konvencióktól
non-attributive possessive - singular	konvencióé	konvencióké
non-attributive possessive - plural	konvencióéi	konvenciókéi

Possessive forms of konvenció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konvencióm	konvencióim
2nd person sing.	konvenciód	konvencióid
3rd person sing.	konvenciója	konvenciói
1st person plural	konvenciónk	konvencióink
2nd person plural	konvenciótok	konvencióitok
3rd person plural	konvenciójuk	konvencióik

References

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN