Jump to content

kongó

From Wiktionary, the free dictionary
See also: kongo, kongō, Kongō, Kongo, and Kongó

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kong +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkoŋɡoː]
  • Hyphenation: kon‧gó

Participle

[edit]

kongó

  1. present participle of kong

Adjective

[edit]

kongó (comparative kongóbb, superlative legkongóbb)

  1. (of a voice or sound) hollow, resounding
  2. (of a place) empty, deserted
    Synonym: üres
  3. (figuratively, literary, of words, speech, phrases) hollow, meaningless (without substance)
    Synonyms: tartalmatlan, üresen csengő

Declension

[edit]
Inflection of kongó
singular plural
nominative kongó kongók
kongóak
accusative kongót kongókat
kongóakat
dative kongónak kongóknak
kongóaknak
instrumental kongóval kongókkal
kongóakkal
causal-final kongóért kongókért
kongóakért
translative kongóvá kongókká
kongóakká
terminative kongóig kongókig
kongóakig
essive-formal kongóként kongókként
kongóakként
essive-modal
inessive kongóban kongókban
kongóakban
superessive kongón kongókon
kongóakon
adessive kongónál kongóknál
kongóaknál
illative kongóba kongókba
kongóakba
sublative kongóra kongókra
kongóakra
allative kongóhoz kongókhoz
kongóakhoz
elative kongóból kongókból
kongóakból
delative kongóról kongókról
kongóakról
ablative kongótól kongóktól
kongóaktól
non-attributive
possessive - singular
kongóé kongóké
kongóaké
non-attributive
possessive - plural
kongóéi kongókéi
kongóakéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • kongó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN