konfliktus

Esperanto

Verb

konfliktus

1. conditional of konflikti

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin conflictus.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoɱfliktuʃ]
• Hyphenation: konf‧lik‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

konfliktus (plural konfliktusok)

1. conflict

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konfliktus	konfliktusok
accusative	konfliktust	konfliktusokat
dative	konfliktusnak	konfliktusoknak
instrumental	konfliktussal	konfliktusokkal
causal-final	konfliktusért	konfliktusokért
translative	konfliktussá	konfliktusokká
terminative	konfliktusig	konfliktusokig
essive-formal	konfliktusként	konfliktusokként
essive-modal	—	—
inessive	konfliktusban	konfliktusokban
superessive	konfliktuson	konfliktusokon
adessive	konfliktusnál	konfliktusoknál
illative	konfliktusba	konfliktusokba
sublative	konfliktusra	konfliktusokra
allative	konfliktushoz	konfliktusokhoz
elative	konfliktusból	konfliktusokból
delative	konfliktusról	konfliktusokról
ablative	konfliktustól	konfliktusoktól
non-attributive possessive - singular	konfliktusé	konfliktusoké
non-attributive possessive - plural	konfliktuséi	konfliktusokéi

Possessive forms of konfliktus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konfliktusom	konfliktusaim
2nd person sing.	konfliktusod	konfliktusaid
3rd person sing.	konfliktusa	konfliktusai
1st person plural	konfliktusunk	konfliktusaink
2nd person plural	konfliktusotok	konfliktusaitok
3rd person plural	konfliktusuk	konfliktusaik

Further reading

• konfliktus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN