kompetencia

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Kompetenz. With Latinate -encia ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkompɛtɛnt͡sijɒ]
• Hyphenation: kom‧pe‧ten‧cia
• Rhymes: -jɒ

Noun

kompetencia

1. competence (the quality or state of being competent for a particular task)

   Synonyms: felkészültség, hozzáértés, szakértelem

2. (law) competence (the legal authority to deal with a matter)

   Synonyms: hatáskör, illetékesség, jogosultság

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	kompetencia	kompetenciák
accusative	kompetenciát	kompetenciákat
dative	kompetenciának	kompetenciáknak
instrumental	kompetenciával	kompetenciákkal
causal-final	kompetenciáért	kompetenciákért
translative	kompetenciává	kompetenciákká
terminative	kompetenciáig	kompetenciákig
essive-formal	kompetenciaként	kompetenciákként
essive-modal	—	—
inessive	kompetenciában	kompetenciákban
superessive	kompetencián	kompetenciákon
adessive	kompetenciánál	kompetenciáknál
illative	kompetenciába	kompetenciákba
sublative	kompetenciára	kompetenciákra
allative	kompetenciához	kompetenciákhoz
elative	kompetenciából	kompetenciákból
delative	kompetenciáról	kompetenciákról
ablative	kompetenciától	kompetenciáktól
non-attributive possessive – singular	kompetenciáé	kompetenciáké
non-attributive possessive – plural	kompetenciáéi	kompetenciákéi

Possessive forms of kompetencia

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kompetenciám	kompetenciáim
2nd person sing.	kompetenciád	kompetenciáid
3rd person sing.	kompetenciája	kompetenciái
1st person plural	kompetenciánk	kompetenciáink
2nd person plural	kompetenciátok	kompetenciáitok
3rd person plural	kompetenciájuk	kompetenciáik

Further reading

• kompetencia in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN