kolosszus

Hungarian

Etymology

From Latin colossus, from Ancient Greek κολοσσός (kolossós, “large statue, especially the colossus of Rhodes”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkolosːuʃ]
• Hyphenation: ko‧losz‧szus
• Rhymes: -uʃ

Noun

kolosszus (plural kolosszusok)

1. colossus (a statue of gigantic size)
2. colossus (any man or beast of gigantic size)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	kolosszus	kolosszusok
accusative	kolosszust	kolosszusokat
dative	kolosszusnak	kolosszusoknak
instrumental	kolosszussal	kolosszusokkal
causal-final	kolosszusért	kolosszusokért
translative	kolosszussá	kolosszusokká
terminative	kolosszusig	kolosszusokig
essive-formal	kolosszusként	kolosszusokként
essive-modal	—	—
inessive	kolosszusban	kolosszusokban
superessive	kolosszuson	kolosszusokon
adessive	kolosszusnál	kolosszusoknál
illative	kolosszusba	kolosszusokba
sublative	kolosszusra	kolosszusokra
allative	kolosszushoz	kolosszusokhoz
elative	kolosszusból	kolosszusokból
delative	kolosszusról	kolosszusokról
ablative	kolosszustól	kolosszusoktól
non-attributive possessive – singular	kolosszusé	kolosszusoké
non-attributive possessive – plural	kolosszuséi	kolosszusokéi

Possessive forms of kolosszus

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kolosszusom	kolosszusaim
2nd person sing.	kolosszusod	kolosszusaid
3rd person sing.	kolosszusa	kolosszusai
1st person plural	kolosszusunk	kolosszusaink
2nd person plural	kolosszusotok	kolosszusaitok
3rd person plural	kolosszusuk	kolosszusaik

Derived terms

(Expressions):

• rodoszi kolosszus

Further reading

• kolosszus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN