Jump to content

kivált

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkivaːlt]
  • Hyphenation: ki‧vált
  • Rhymes: -aːlt

Etymology 1

[edit]

ki- +‎ vált

Verb

[edit]

kivált

  1. (transitive) to take out, redeem (from the pawnshop)
  2. (transitive) to take out (e.g. a permit or licence)
  3. (transitive) to ransom (to pay a price to set someone free from captivity or punishment)
  4. (transitive) to bail out
  5. (transitive) to trigger, spark, elicit, evoke (a response, reaction, or emotion)
    Synonym: előidéz
  6. (transitive) to replace, substitute
    Synonyms: helyettesít, pótol
Conjugation
[edit]
Derived terms
[edit]

Etymology 2

[edit]

Shortened from kiváltképpen (especially).[1]

Adverb

[edit]

kivált (superlative legkivált)

  1. (literary or formal) especially, in particular, above all
    Synonyms: főleg, főként, főképp, főképpen, különösen, mindenekelőtt, elsősorban

Etymology 3

[edit]

kiválik (to separate, split off, secede) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

[edit]

kivált

  1. third-person singular indicative past indefinite of kiválik

Participle

[edit]

kivált

  1. past participle of kiválik
Declension
[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kivált kiváltak
accusative kiváltat kiváltakat
dative kiváltnak kiváltaknak
instrumental kiválttal kiváltakkal
causal-final kiváltért kiváltakért
translative kiválttá kiváltakká
terminative kiváltig kiváltakig
essive-formal kiváltként kiváltakként
essive-modal
inessive kiváltban kiváltakban
superessive kiválton kiváltakon
adessive kiváltnál kiváltaknál
illative kiváltba kiváltakba
sublative kiváltra kiváltakra
allative kiválthoz kiváltakhoz
elative kiváltból kiváltakból
delative kiváltról kiváltakról
ablative kiválttól kiváltaktól
non-attributive
possessive - singular
kiválté kiváltaké
non-attributive
possessive - plural
kiváltéi kiváltakéi

References

[edit]
  1. ^ kivált in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • (to redeem): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (separated): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (especially): kivált in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN