Jump to content

kiskacsa

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]
kiskacsa

Etymology

[edit]

kis +‎ kacsa

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiʃkɒt͡ʃɒ]
  • Hyphenation: kis‧ka‧csa
  • Rhymes: -t͡ʃɒ

Noun

[edit]

kiskacsa (plural kiskacsák)

  1. duckling

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kiskacsa kiskacsák
accusative kiskacsát kiskacsákat
dative kiskacsának kiskacsáknak
instrumental kiskacsával kiskacsákkal
causal-final kiskacsáért kiskacsákért
translative kiskacsává kiskacsákká
terminative kiskacsáig kiskacsákig
essive-formal kiskacsaként kiskacsákként
essive-modal
inessive kiskacsában kiskacsákban
superessive kiskacsán kiskacsákon
adessive kiskacsánál kiskacsáknál
illative kiskacsába kiskacsákba
sublative kiskacsára kiskacsákra
allative kiskacsához kiskacsákhoz
elative kiskacsából kiskacsákból
delative kiskacsáról kiskacsákról
ablative kiskacsától kiskacsáktól
non-attributive
possessive - singular
kiskacsáé kiskacsáké
non-attributive
possessive - plural
kiskacsáéi kiskacsákéi
Possessive forms of kiskacsa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kiskacsám kiskacsáim
2nd person sing. kiskacsád kiskacsáid
3rd person sing. kiskacsája kiskacsái
1st person plural kiskacsánk kiskacsáink
2nd person plural kiskacsátok kiskacsáitok
3rd person plural kiskacsájuk kiskacsáik

Further reading

[edit]
  • kiskacsa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN