kisbetű
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]kis (“small”) + betű (“letter”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]kisbetű (plural kisbetűk)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kisbetű | kisbetűk |
| accusative | kisbetűt | kisbetűket |
| dative | kisbetűnek | kisbetűknek |
| instrumental | kisbetűvel | kisbetűkkel |
| causal-final | kisbetűért | kisbetűkért |
| translative | kisbetűvé | kisbetűkké |
| terminative | kisbetűig | kisbetűkig |
| essive-formal | kisbetűként | kisbetűkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kisbetűben | kisbetűkben |
| superessive | kisbetűn | kisbetűkön |
| adessive | kisbetűnél | kisbetűknél |
| illative | kisbetűbe | kisbetűkbe |
| sublative | kisbetűre | kisbetűkre |
| allative | kisbetűhöz | kisbetűkhöz |
| elative | kisbetűből | kisbetűkből |
| delative | kisbetűről | kisbetűkről |
| ablative | kisbetűtől | kisbetűktől |
| non-attributive possessive – singular |
kisbetűé | kisbetűké |
| non-attributive possessive – plural |
kisbetűéi | kisbetűkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kisbetűm | kisbetűim |
| 2nd person sing. | kisbetűd | kisbetűid |
| 3rd person sing. | kisbetűje | kisbetűi |
| 1st person plural | kisbetűnk | kisbetűink |
| 2nd person plural | kisbetűtök | kisbetűitek |
| 3rd person plural | kisbetűjük | kisbetűik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- kisbetű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN