kiment

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimɛnt]
• Hyphenation: ki‧ment
• Rhymes: -ɛnt

Etymology 1

ki- +‎ ment

Verb

kiment

1. (transitive) to rescue, save, extricate, liberate, salvage
   • 2019, Gábor Vida, Ahol az ő lelke, 2nd edition, Budapest: Magvető, →ISBN, page 18:

     1914. március 10-én indul Fiuméból a Carpathia nevű gőzös, amely a világ leghíresebb gőzhajója, mióta kimentette a Titanic túlélőit a fagyos Atlanti-óceánból. Drágább is a jegy, mint a többi hajóra, de Werner Sándor a pénzt most az egyszer nem sajnálja.

     (please add an English translation of this quotation)

2. (transitive) to excuse, exculpate

Conjugation

Conjugation of kiment

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kimentek	kimentesz	kiment	kimentünk	kimentetek	kimentenek
			def.	kimentem	kimented	kimenti	kimentjük	kimentitek	kimentik
			2nd obj	kimentelek
		past	indef.	kimentettem	kimentettél	kimentett	kimentettünk	kimentettetek	kimentettek
			def.	kimentettem	kimentetted	kimentette	kimentettük	kimentettétek	kimentették
			2nd obj	kimentettelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog menteni.
archaic preterite		indef.	kimenték	kimentél	kimente	kimenténk	kimentétek	kimentének
		def.	kimentém	kimentéd	kimenté	kimenténk	kimentétek	kimenték
		2nd obj	kimentélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kiment vala, kimentett vala/volt.
archaic future	indef.	kimentendek	kimentendesz	kimentend	kimentendünk	kimentendetek	kimentendenek
	def.	kimentendem	kimentended	kimentendi	kimentendjük	kimentenditek	kimentendik
	2nd obj	kimentendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	kimentenék	kimentenél	kimentene	kimentenénk	kimentenétek	kimentenének
		def.	kimenteném	kimentenéd	kimentené	kimentenénk (or kimentenők)	kimentenétek	kimentenék
		2nd obj	kimentenélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kimentett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kimentsek	kiments or kimentsél	kimentsen	kimentsünk	kimentsetek	kimentsenek
			def.	kimentsem	kimentsd or kimentsed	kimentse	kimentsük	kimentsétek	kimentsék
			2nd obj	kimentselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kimentett légyen
infinitive	kimenteni		kimentenem	kimentened	kimentenie	kimentenünk	kimentenetek	kimenteniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	kimentés		kimentő	kimentett	kimentendő	kimentve (kimentvén)		kimentet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem ment ki or ki is ment.

Potential conjugation of kiment

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kimenthetek	kimenthetsz	kimenthet	kimenthetünk	kimenthettek	kimenthetnek
			def.	kimenthetem	kimentheted	kimentheti	kimenthetjük	kimenthetitek	kimenthetik
			2nd obj	kimenthetlek
		past	indef.	kimenthettem	kimenthettél	kimenthetett	kimenthettünk	kimenthettetek	kimenthettek
			def.	kimenthettem	kimenthetted	kimenthette	kimenthettük	kimenthettétek	kimenthették
			2nd obj	kimenthettelek
archaic preterite		indef.	kimentheték	kimenthetél	kimenthete	kimentheténk	kimenthetétek	kimenthetének
		def.	kimenthetém	kimenthetéd	kimentheté	kimentheténk	kimenthetétek	kimentheték
		2nd obj	kimenthetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kimenthet vala, kimenthetett vala/volt.
archaic future	indef.	kimenthetendek or kimentandhatok	kimenthetendesz or kimentandhatsz	kimenthetend or kimentandhat	kimenthetendünk or kimentandhatunk	kimenthetendetek or kimentandhattok	kimenthetendenek or kimentandhatnak
	def.	kimenthetendem or kimentandhatom	kimenthetended or kimentandhatod	kimenthetendi or kimentandhatja	kimenthetendjük or kimentandhatjuk	kimenthetenditek or kimentandhatjátok	kimenthetendik or kimentandhatják
	2nd obj	kimenthetendelek or kimentandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	kimenthetnék	kimenthetnél	kimenthetne	kimenthetnénk	kimenthetnétek	kimenthetnének
		def.	kimenthetném	kimenthetnéd	kimenthetné	kimenthetnénk (or kimenthetnők)	kimenthetnétek	kimenthetnék
		2nd obj	kimenthetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kimenthetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kimenthessek	kimenthess or kimenthessél	kimenthessen	kimenthessünk	kimenthessetek	kimenthessenek
			def.	kimenthessem	kimenthesd or kimenthessed	kimenthesse	kimenthessük	kimenthessétek	kimenthessék
			2nd obj	kimenthesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kimenthetett légyen
infinitive	(kimenthetni)		(kimenthetnem)	(kimenthetned)	(kimenthetnie)	(kimenthetnünk)	(kimenthetnetek)	(kimenthetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	kimenthető			kimenthetetlen		(kimenthetve / kimenthetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem menthet ki or ki is menthet.

Derived terms

• kimentés
• kimenthetetlen
• kimenthető

Etymology 2

From the verb kimegy +‎ -t.

Verb

kiment

1. third-person singular indicative past indefinite of kimegy

Participle

kiment

1. past participle of kimegy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kiment	kimentek
accusative	kimentet	kimenteket
dative	kimentnek	kimenteknek
instrumental	kimenttel	kimentekkel
causal-final	kimentért	kimentekért
translative	kimentté	kimentekké
terminative	kimentig	kimentekig
essive-formal	kimentként	kimentekként
essive-modal	—	—
inessive	kimentben	kimentekben
superessive	kimenten	kimenteken
adessive	kimentnél	kimenteknél
illative	kimentbe	kimentekbe
sublative	kimentre	kimentekre
allative	kimenthez	kimentekhez
elative	kimentből	kimentekből
delative	kimentről	kimentekről
ablative	kimenttől	kimentektől
non-attributive possessive – singular	kimenté	kimenteké
non-attributive possessive – plural	kimentéi	kimentekéi

Further reading

• (to rescue): kiment in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.