kilélegzés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kilélegzik +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkileːlɛɡzeːʃ]
  • Hyphenation: ki‧lé‧leg‧zés

Noun

[edit]

kilélegzés (plural kilélegzések)

  1. exhalation, breathing out
    Synonym: kilégzés

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kilélegzés kilélegzések
accusative kilélegzést kilélegzéseket
dative kilélegzésnek kilélegzéseknek
instrumental kilélegzéssel kilélegzésekkel
causal-final kilélegzésért kilélegzésekért
translative kilélegzéssé kilélegzésekké
terminative kilélegzésig kilélegzésekig
essive-formal kilélegzésként kilélegzésekként
essive-modal
inessive kilélegzésben kilélegzésekben
superessive kilélegzésen kilélegzéseken
adessive kilélegzésnél kilélegzéseknél
illative kilélegzésbe kilélegzésekbe
sublative kilélegzésre kilélegzésekre
allative kilélegzéshez kilélegzésekhez
elative kilélegzésből kilélegzésekből
delative kilélegzésről kilélegzésekről
ablative kilélegzéstől kilélegzésektől
non-attributive
possessive - singular
kilélegzésé kilélegzéseké
non-attributive
possessive - plural
kilélegzéséi kilélegzésekéi
Possessive forms of kilélegzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kilélegzésem kilélegzéseim
2nd person sing. kilélegzésed kilélegzéseid
3rd person sing. kilélegzése kilélegzései
1st person plural kilélegzésünk kilélegzéseink
2nd person plural kilélegzésetek kilélegzéseitek
3rd person plural kilélegzésük kilélegzéseik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]