kialvatlan

Hungarian

Etymology

From the kialv- stem of kialszik +‎ -atlan.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijɒlvɒtlɒn]
• Hyphenation: ki‧al‧vat‧lan

Adjective

kialvatlan (comparative kialvatlanabb, superlative legkialvatlanabb)

1. ill-rested, sleep-deprived, unslept, groggy, seedy, bleary-eyed (exhausted, fatigued, tired out, sleepy, or worn out by a sleepless night)

   Antonyms: pihent, kipihent

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kialvatlan	kialvatlanok
accusative	kialvatlant	kialvatlanokat
dative	kialvatlannak	kialvatlanoknak
instrumental	kialvatlannal	kialvatlanokkal
causal-final	kialvatlanért	kialvatlanokért
translative	kialvatlanná	kialvatlanokká
terminative	kialvatlanig	kialvatlanokig
essive-formal	kialvatlanként	kialvatlanokként
essive-modal	kialvatlanul	—
inessive	kialvatlanban	kialvatlanokban
superessive	kialvatlanon	kialvatlanokon
adessive	kialvatlannál	kialvatlanoknál
illative	kialvatlanba	kialvatlanokba
sublative	kialvatlanra	kialvatlanokra
allative	kialvatlanhoz	kialvatlanokhoz
elative	kialvatlanból	kialvatlanokból
delative	kialvatlanról	kialvatlanokról
ablative	kialvatlantól	kialvatlanoktól
non-attributive possessive - singular	kialvatlané	kialvatlanoké
non-attributive possessive - plural	kialvatlanéi	kialvatlanokéi

Derived terms

• kialvatlanság

 

Related terms

Expressions

• kialussza magát

 

Further reading

• kialvatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN