Jump to content

kereszténység

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

keresztény +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɛrɛsteːɲʃeːɡ]
  • Hyphenation: ke‧resz‧tény‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

kereszténység (plural kereszténységek)

  1. Christianity

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kereszténység kereszténységek
accusative kereszténységet kereszténységeket
dative kereszténységnek kereszténységeknek
instrumental kereszténységgel kereszténységekkel
causal-final kereszténységért kereszténységekért
translative kereszténységgé kereszténységekké
terminative kereszténységig kereszténységekig
essive-formal kereszténységként kereszténységekként
essive-modal
inessive kereszténységben kereszténységekben
superessive kereszténységen kereszténységeken
adessive kereszténységnél kereszténységeknél
illative kereszténységbe kereszténységekbe
sublative kereszténységre kereszténységekre
allative kereszténységhez kereszténységekhez
elative kereszténységből kereszténységekből
delative kereszténységről kereszténységekről
ablative kereszténységtől kereszténységektől
non-attributive
possessive - singular
kereszténységé kereszténységeké
non-attributive
possessive - plural
kereszténységéi kereszténységekéi
Possessive forms of kereszténység
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kereszténységem kereszténységeim
2nd person sing. kereszténységed kereszténységeid
3rd person sing. kereszténysége kereszténységei
1st person plural kereszténységünk kereszténységeink
2nd person plural kereszténységetek kereszténységeitek
3rd person plural kereszténységük kereszténységeik

Further reading

[edit]