kellék

Hungarian

Etymology

kell +‎ -ék (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛlːeːk]
• Hyphenation: kel‧lék
• Rhymes: -eːk

Noun

kellék (plural kellékek)

1. supply, article, paraphernalia (miscellaneous items required for a particular activity)

   irodai kellékek ― office supplies

2. (theater, film) prop (an item placed on a stage or set to create a scene or scenario in which actors perform)
3. (fashion) accessory (an article that completes one’s basic outfit)

   Synonyms: kiegészítő, tartozék

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kellék	kellékek
accusative	kelléket	kellékeket
dative	kelléknek	kellékeknek
instrumental	kellékkel	kellékekkel
causal-final	kellékért	kellékekért
translative	kellékké	kellékekké
terminative	kellékig	kellékekig
essive-formal	kellékként	kellékekként
essive-modal	—	—
inessive	kellékben	kellékekben
superessive	kelléken	kellékeken
adessive	kelléknél	kellékeknél
illative	kellékbe	kellékekbe
sublative	kellékre	kellékekre
allative	kellékhez	kellékekhez
elative	kellékből	kellékekből
delative	kellékről	kellékekről
ablative	kelléktől	kellékektől
non-attributive possessive – singular	kelléké	kellékeké
non-attributive possessive – plural	kellékéi	kellékekéi

Possessive forms of kellék

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kellékem	kellékeim
2nd person sing.	kelléked	kellékeid
3rd person sing.	kelléke	kellékei
1st person plural	kellékünk	kellékeink
2nd person plural	kelléketek	kellékeitek
3rd person plural	kellékük	kellékeik

Derived terms

• kellékes

(Compound words):

• cipészkellék
• kellékszavatosság
• kelléktár
• szabókellék

Further reading

• kellék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN