kardvirág

Hungarian

kardvirág

Etymology

kard (“sword”) +‎ virág (“flower”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrdviraːɡ]
• Hyphenation: kard‧vi‧rág
• Rhymes: -aːɡ

Noun

kardvirág (plural kardvirágok)

1. gladiolus, gladiola (any of several flowering plants, of the genus Gladiolus, having sword-shaped leaves and showy flowers on spikes)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kardvirág	kardvirágok
accusative	kardvirágot	kardvirágokat
dative	kardvirágnak	kardvirágoknak
instrumental	kardvirággal	kardvirágokkal
causal-final	kardvirágért	kardvirágokért
translative	kardvirággá	kardvirágokká
terminative	kardvirágig	kardvirágokig
essive-formal	kardvirágként	kardvirágokként
essive-modal	—	—
inessive	kardvirágban	kardvirágokban
superessive	kardvirágon	kardvirágokon
adessive	kardvirágnál	kardvirágoknál
illative	kardvirágba	kardvirágokba
sublative	kardvirágra	kardvirágokra
allative	kardvirághoz	kardvirágokhoz
elative	kardvirágból	kardvirágokból
delative	kardvirágról	kardvirágokról
ablative	kardvirágtól	kardvirágoktól
non-attributive possessive - singular	kardvirágé	kardvirágoké
non-attributive possessive - plural	kardvirágéi	kardvirágokéi

Possessive forms of kardvirág
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kardvirágom	kardvirágaim
2nd person sing.	kardvirágod	kardvirágaid
3rd person sing.	kardvirága	kardvirágai
1st person plural	kardvirágunk	kardvirágaink
2nd person plural	kardvirágotok	kardvirágaitok
3rd person plural	kardviráguk	kardvirágaik

Further reading

• kardvirág in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN