karalábé

Hungarian

karalábé

Etymology

From Bavarian [Term?], from German Kohlrabi, from Italian cavoli rape, plural of cavolo rapa.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrɒlaːbeː]
• Hyphenation: ka‧ra‧lá‧bé
• Rhymes: -beː

Noun

karalábé (plural karalábék)

1. kohlrabi (variety of the cabbage, having a turnip-shaped edible stem)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	karalábé	karalábék
accusative	karalábét	karalábékat
dative	karalábénak	karalábéknak
instrumental	karalábéval	karalábékkal
causal-final	karalábéért	karalábékért
translative	karalábévá	karalábékká
terminative	karalábéig	karalábékig
essive-formal	karalábéként	karalábékként
essive-modal	—	—
inessive	karalábéban	karalábékban
superessive	karalábén	karalábékon
adessive	karalábénál	karalábéknál
illative	karalábéba	karalábékba
sublative	karalábéra	karalábékra
allative	karalábéhoz	karalábékhoz
elative	karalábéból	karalábékból
delative	karalábéról	karalábékról
ablative	karalábétól	karalábéktól
non-attributive possessive - singular	karalábéé	karalábéké
non-attributive possessive - plural	karalábééi	karalábékéi

Possessive forms of karalábé
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	karalábém	karalábéim
2nd person sing.	karalábéd	karalábéid
3rd person sing.	karalábéja	karalábéi
1st person plural	karalábénk	karalábéink
2nd person plural	karalábétok	karalábéitok
3rd person plural	karalábéjuk	karalábéik

Derived terms

• karalábés

 

Compound words

• karalábéfej
• karalábéfőzelék
• karalábéleves

 

Descendants

• → Romanian: calarabă

Further reading

• karalábé in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN