karabély

Hungarian

karabélyok

Etymology

First attested in 1627. A wanderword via German Karabiner or Italian carabina, from French carabin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrɒbeːj]
• Hyphenation: ka‧ra‧bély
• Rhymes: -eːj

Noun

karabély (plural karabélyok)

1. (firearms) carbine (a short-barreled rifle worn cross-shouldered, originally developed for the cavalry and special troops)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	karabély	karabélyok
accusative	karabélyt	karabélyokat
dative	karabélynak	karabélyoknak
instrumental	karabéllyal	karabélyokkal
causal-final	karabélyért	karabélyokért
translative	karabéllyá	karabélyokká
terminative	karabélyig	karabélyokig
essive-formal	karabélyként	karabélyokként
essive-modal	—	—
inessive	karabélyban	karabélyokban
superessive	karabélyon	karabélyokon
adessive	karabélynál	karabélyoknál
illative	karabélyba	karabélyokba
sublative	karabélyra	karabélyokra
allative	karabélyhoz	karabélyokhoz
elative	karabélyból	karabélyokból
delative	karabélyról	karabélyokról
ablative	karabélytól	karabélyoktól
non-attributive possessive - singular	karabélyé	karabélyoké
non-attributive possessive - plural	karabélyéi	karabélyokéi

Possessive forms of karabély
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	karabélyom	karabélyaim
2nd person sing.	karabélyod	karabélyaid
3rd person sing.	karabélya	karabélyai
1st person plural	karabélyunk	karabélyaink
2nd person plural	karabélyotok	karabélyaitok
3rd person plural	karabélyuk	karabélyaik

Derived terms

• karabélyos

 

Compound words

• karabélycső
• karabélylövés
• karabélypisztoly

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• karabély in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN