kantár

See also: kantar

Hungarian

kantár (a horse with a bridle)

Etymology

Borrowed from a Turkic language.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒntaːr]
• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: kan‧tár

Noun

kantár (plural kantárok)

1. bridle (the headgear with which a horse is directed and which carries a bit and reins)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kantár	kantárok
accusative	kantárt	kantárokat
dative	kantárnak	kantároknak
instrumental	kantárral	kantárokkal
causal-final	kantárért	kantárokért
translative	kantárrá	kantárokká
terminative	kantárig	kantárokig
essive-formal	kantárként	kantárokként
essive-modal	—	—
inessive	kantárban	kantárokban
superessive	kantáron	kantárokon
adessive	kantárnál	kantároknál
illative	kantárba	kantárokba
sublative	kantárra	kantárokra
allative	kantárhoz	kantárokhoz
elative	kantárból	kantárokból
delative	kantárról	kantárokról
ablative	kantártól	kantároktól
non-attributive possessive - singular	kantáré	kantároké
non-attributive possessive - plural	kantáréi	kantárokéi

Possessive forms of kantár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kantárom	kantárjaim
2nd person sing.	kantárod	kantárjaid
3rd person sing.	kantárja	kantárjai
1st person plural	kantárunk	kantárjaink
2nd person plural	kantárotok	kantárjaitok
3rd person plural	kantárjuk	kantárjaik

Derived terms

Compound words

• kantárszár

 

Descendants

• → Karaim: кантар
• → Polish: kantar
• → Serbo-Croatian:

  Cyrillic script: ка̏нта̄р

  Latin script: kȁntār

• → Slovene: kantár
• → Ukrainian: ка́нтар (kántar)
• → German: Kandare

Further reading

• kantár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN