kalifátus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from German Kalifat (caliphate).[1] With -átus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkɒlifaːtuʃ]
  • Hyphenation: ka‧li‧fá‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

[edit]

kalifátus (plural kalifátusok)

  1. caliphate

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kalifátus kalifátusok
accusative kalifátust kalifátusokat
dative kalifátusnak kalifátusoknak
instrumental kalifátussal kalifátusokkal
causal-final kalifátusért kalifátusokért
translative kalifátussá kalifátusokká
terminative kalifátusig kalifátusokig
essive-formal kalifátusként kalifátusokként
essive-modal
inessive kalifátusban kalifátusokban
superessive kalifátuson kalifátusokon
adessive kalifátusnál kalifátusoknál
illative kalifátusba kalifátusokba
sublative kalifátusra kalifátusokra
allative kalifátushoz kalifátusokhoz
elative kalifátusból kalifátusokból
delative kalifátusról kalifátusokról
ablative kalifátustól kalifátusoktól
non-attributive
possessive - singular
kalifátusé kalifátusoké
non-attributive
possessive - plural
kalifátuséi kalifátusokéi
Possessive forms of kalifátus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kalifátusom kalifátusaim
2nd person sing. kalifátusod kalifátusaid
3rd person sing. kalifátusa kalifátusai
1st person plural kalifátusunk kalifátusaink
2nd person plural kalifátusotok kalifátusaitok
3rd person plural kalifátusuk kalifátusaik
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN