központozás

Hungarian

köz (“gap, space”) +‎ pontozás (“dotting”)

központozás (usually uncountable, plural központozások)

(linguistics) punctuation, interpunction (the act of punctuating: separating strings of words into clauses, phrases and sentences by applying a set of symbols and marks such as periods, commas, etc.)
Synonym: interpunkció

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	központozás	központozások
accusative	központozást	központozásokat
dative	központozásnak	központozásoknak
instrumental	központozással	központozásokkal
causal-final	központozásért	központozásokért
translative	központozássá	központozásokká
terminative	központozásig	központozásokig
essive-formal	központozásként	központozásokként
essive-modal	—	—
inessive	központozásban	központozásokban
superessive	központozáson	központozásokon
adessive	központozásnál	központozásoknál
illative	központozásba	központozásokba
sublative	központozásra	központozásokra
allative	központozáshoz	központozásokhoz
elative	központozásból	központozásokból
delative	központozásról	központozásokról
ablative	központozástól	központozásoktól
non-attributive possessive – singular	központozásé	központozásoké
non-attributive possessive – plural	központozáséi	központozásokéi