közmondás

Hungarian

Etymology

köz +‎ mondás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzmondaːʃ]
• Hyphenation: köz‧mon‧dás

Noun

közmondás (plural közmondások)

1. proverb (phrase)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	közmondás	közmondások
accusative	közmondást	közmondásokat
dative	közmondásnak	közmondásoknak
instrumental	közmondással	közmondásokkal
causal-final	közmondásért	közmondásokért
translative	közmondássá	közmondásokká
terminative	közmondásig	közmondásokig
essive-formal	közmondásként	közmondásokként
essive-modal	—	—
inessive	közmondásban	közmondásokban
superessive	közmondáson	közmondásokon
adessive	közmondásnál	közmondásoknál
illative	közmondásba	közmondásokba
sublative	közmondásra	közmondásokra
allative	közmondáshoz	közmondásokhoz
elative	közmondásból	közmondásokból
delative	közmondásról	közmondásokról
ablative	közmondástól	közmondásoktól
non-attributive possessive - singular	közmondásé	közmondásoké
non-attributive possessive - plural	közmondáséi	közmondásokéi

Possessive forms of közmondás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közmondásom	közmondásaim
2nd person sing.	közmondásod	közmondásaid
3rd person sing.	közmondása	közmondásai
1st person plural	közmondásunk	közmondásaink
2nd person plural	közmondásotok	közmondásaitok
3rd person plural	közmondásuk	közmondásaik

Further reading

• közmondás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN