közkedvelt
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]köz (“public”) + kedvelt (“popular, much liked”), from kedvel (“to like”) + -t (past-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]közkedvelt (comparative közkedveltebb, superlative legközkedveltebb)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | közkedvelt | közkedveltek |
accusative | közkedveltet | közkedvelteket |
dative | közkedveltnek | közkedvelteknek |
instrumental | közkedvelttel | közkedveltekkel |
causal-final | közkedveltért | közkedveltekért |
translative | közkedveltté | közkedveltekké |
terminative | közkedveltig | közkedveltekig |
essive-formal | közkedveltként | közkedveltekként |
essive-modal | — | — |
inessive | közkedveltben | közkedveltekben |
superessive | közkedvelten | közkedvelteken |
adessive | közkedveltnél | közkedvelteknél |
illative | közkedveltbe | közkedveltekbe |
sublative | közkedveltre | közkedveltekre |
allative | közkedvelthez | közkedveltekhez |
elative | közkedveltből | közkedveltekből |
delative | közkedveltről | közkedveltekről |
ablative | közkedvelttől | közkedveltektől |
non-attributive possessive - singular |
közkedvelté | közkedvelteké |
non-attributive possessive - plural |
közkedveltéi | közkedveltekéi |
Further reading
[edit]- közkedvelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN