közkút

Hungarian

közkút (Budapest, Hungary)

Etymology

köz (“public”) +‎ kút (“well”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøskuːt]
• Hyphenation: köz‧kút
• Rhymes: -uːt

Noun

közkút (plural közkutak)

1. public drinking fountain

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	közkút	közkutak
accusative	közkutat	közkutakat
dative	közkútnak	közkutaknak
instrumental	közkúttal	közkutakkal
causal-final	közkútért	közkutakért
translative	közkúttá	közkutakká
terminative	közkútig	közkutakig
essive-formal	közkútként	közkutakként
essive-modal	—	—
inessive	közkútban	közkutakban
superessive	közkúton	közkutakon
adessive	közkútnál	közkutaknál
illative	közkútba	közkutakba
sublative	közkútra	közkutakra
allative	közkúthoz	közkutakhoz
elative	közkútból	közkutakból
delative	közkútról	közkutakról
ablative	közkúttól	közkutaktól
non-attributive possessive – singular	közkúté	közkutaké
non-attributive possessive – plural	közkútéi	közkutakéi

Possessive forms of közkút

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közkutam	közkútjaim
2nd person sing.	közkutad	közkútjaid
3rd person sing.	közkútja	közkútjai
1st person plural	közkutunk	közkútjaink
2nd person plural	közkutatok	közkútjaitok
3rd person plural	közkútjuk	közkútjaik

Further reading

• közkút in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN