közigazgatás

Hungarian

Etymology

köz (“public”) +‎ igazgatás (“management”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøziɡɒzɡɒtaːʃ]
• Hyphenation: köz‧igaz‧ga‧tás

Noun

közigazgatás

1. administration, public administration

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	közigazgatás	közigazgatások
accusative	közigazgatást	közigazgatásokat
dative	közigazgatásnak	közigazgatásoknak
instrumental	közigazgatással	közigazgatásokkal
causal-final	közigazgatásért	közigazgatásokért
translative	közigazgatássá	közigazgatásokká
terminative	közigazgatásig	közigazgatásokig
essive-formal	közigazgatásként	közigazgatásokként
essive-modal	—	—
inessive	közigazgatásban	közigazgatásokban
superessive	közigazgatáson	közigazgatásokon
adessive	közigazgatásnál	közigazgatásoknál
illative	közigazgatásba	közigazgatásokba
sublative	közigazgatásra	közigazgatásokra
allative	közigazgatáshoz	közigazgatásokhoz
elative	közigazgatásból	közigazgatásokból
delative	közigazgatásról	közigazgatásokról
ablative	közigazgatástól	közigazgatásoktól
non-attributive possessive - singular	közigazgatásé	közigazgatásoké
non-attributive possessive - plural	közigazgatáséi	közigazgatásokéi

Possessive forms of közigazgatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közigazgatásom	közigazgatásaim
2nd person sing.	közigazgatásod	közigazgatásaid
3rd person sing.	közigazgatása	közigazgatásai
1st person plural	közigazgatásunk	közigazgatásaink
2nd person plural	közigazgatásotok	közigazgatásaitok
3rd person plural	közigazgatásuk	közigazgatásaik

Derived terms

• közigazgatási

 

Further reading

• közigazgatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN