közösség

Hungarian

Etymology

közös +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzøʃːeːɡ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: kö‧zös‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

közösség (plural közösségek)

1. community
2. commonwealth

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	közösség	közösségek
accusative	közösséget	közösségeket
dative	közösségnek	közösségeknek
instrumental	közösséggel	közösségekkel
causal-final	közösségért	közösségekért
translative	közösséggé	közösségekké
terminative	közösségig	közösségekig
essive-formal	közösségként	közösségekként
essive-modal	—	—
inessive	közösségben	közösségekben
superessive	közösségen	közösségeken
adessive	közösségnél	közösségeknél
illative	közösségbe	közösségekbe
sublative	közösségre	közösségekre
allative	közösséghez	közösségekhez
elative	közösségből	közösségekből
delative	közösségről	közösségekről
ablative	közösségtől	közösségektől
non-attributive possessive - singular	közösségé	közösségeké
non-attributive possessive - plural	közösségéi	közösségekéi

Possessive forms of közösség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közösségem	közösségeim
2nd person sing.	közösséged	közösségeid
3rd person sing.	közössége	közösségei
1st person plural	közösségünk	közösségeink
2nd person plural	közösségetek	közösségeitek
3rd person plural	közösségük	közösségeik

Derived terms

• közösségi

 

Compound words

• közösségépítés
• nemzetközösség
• ősközösség

 

Proper nouns

• Dominikai Közösség
• Független Államok Közössége

 

Further reading

• közösség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN