közösülés

Hungarian

Etymology

From közösül (“to have sexual intercourse with someone”) +‎ -és (noun-forming suffix), from közös (“common, shared”) +‎ -ül (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøzøʃyleːʃ]
• Hyphenation: kö‧zö‧sü‧lés

Noun

közösülés (plural közösülések)

1. intercourse (sexual intercourse)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	közösülés	közösülések
accusative	közösülést	közösüléseket
dative	közösülésnek	közösüléseknek
instrumental	közösüléssel	közösülésekkel
causal-final	közösülésért	közösülésekért
translative	közösüléssé	közösülésekké
terminative	közösülésig	közösülésekig
essive-formal	közösülésként	közösülésekként
essive-modal	—	—
inessive	közösülésben	közösülésekben
superessive	közösülésen	közösüléseken
adessive	közösülésnél	közösüléseknél
illative	közösülésbe	közösülésekbe
sublative	közösülésre	közösülésekre
allative	közösüléshez	közösülésekhez
elative	közösülésből	közösülésekből
delative	közösülésről	közösülésekről
ablative	közösüléstől	közösülésektől
non-attributive possessive - singular	közösülésé	közösüléseké
non-attributive possessive - plural	közösüléséi	közösülésekéi

Possessive forms of közösülés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közösülésem	közösüléseim
2nd person sing.	közösülésed	közösüléseid
3rd person sing.	közösülése	közösülései
1st person plural	közösülésünk	közösüléseink
2nd person plural	közösülésetek	közösüléseitek
3rd person plural	közösülésük	közösüléseik

Further reading

• közösülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN