következmény

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From következik +‎ -mény.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøvɛtkɛzmeːɲ]
  • Hyphenation: kö‧vet‧kez‧mény

Noun

[edit]

következmény (plural következmények)

  1. consequence (that which follows something on which it depends; that which is produced by a cause)
    Synonym: okozat

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative következmény következmények
accusative következményt következményeket
dative következménynek következményeknek
instrumental következménnyel következményekkel
causal-final következményért következményekért
translative következménnyé következményekké
terminative következményig következményekig
essive-formal következményként következményekként
essive-modal
inessive következményben következményekben
superessive következményen következményeken
adessive következménynél következményeknél
illative következménybe következményekbe
sublative következményre következményekre
allative következményhez következményekhez
elative következményből következményekből
delative következményről következményekről
ablative következménytől következményektől
non-attributive
possessive - singular
következményé következményeké
non-attributive
possessive - plural
következményéi következményekéi
Possessive forms of következmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. következményem következményeim
2nd person sing. következményed következményeid
3rd person sing. következménye következményei
1st person plural következményünk következményeink
2nd person plural következményetek következményeitek
3rd person plural következményük következményeik

Further reading

[edit]