kötelezvény

Hungarian

Etymology

From kötelez (“to oblige, bind”) +‎ -vény (noun-forming suffix indicating the result of action).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøtɛlɛzveːɲ]
• Hyphenation: kö‧te‧lez‧vény

Noun

kötelezvény (plural kötelezvények)

1. (law) bond (a documentary obligation to pay a sum or to perform a contract)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötelezvény	kötelezvények
accusative	kötelezvényt	kötelezvényeket
dative	kötelezvénynek	kötelezvényeknek
instrumental	kötelezvénnyel	kötelezvényekkel
causal-final	kötelezvényért	kötelezvényekért
translative	kötelezvénnyé	kötelezvényekké
terminative	kötelezvényig	kötelezvényekig
essive-formal	kötelezvényként	kötelezvényekként
essive-modal	—	—
inessive	kötelezvényben	kötelezvényekben
superessive	kötelezvényen	kötelezvényeken
adessive	kötelezvénynél	kötelezvényeknél
illative	kötelezvénybe	kötelezvényekbe
sublative	kötelezvényre	kötelezvényekre
allative	kötelezvényhez	kötelezvényekhez
elative	kötelezvényből	kötelezvényekből
delative	kötelezvényről	kötelezvényekről
ablative	kötelezvénytől	kötelezvényektől
non-attributive possessive - singular	kötelezvényé	kötelezvényeké
non-attributive possessive - plural	kötelezvényéi	kötelezvényekéi

Possessive forms of kötelezvény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kötelezvényem	kötelezvényeim
2nd person sing.	kötelezvényed	kötelezvényeid
3rd person sing.	kötelezvénye	kötelezvényei
1st person plural	kötelezvényünk	kötelezvényeink
2nd person plural	kötelezvényetek	kötelezvényeitek
3rd person plural	kötelezvényük	kötelezvényeik

Further reading

• kötelezvény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN