Jump to content

köteg

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From köt +‎ -eg.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøtɛɡ]
  • Hyphenation: kö‧teg
  • Rhymes: -ɛɡ

Noun

[edit]

köteg (plural kötegek)

  1. bundle
  2. (computing) batch

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köteg kötegek
accusative köteget kötegeket
dative kötegnek kötegeknek
instrumental köteggel kötegekkel
causal-final kötegért kötegekért
translative köteggé kötegekké
terminative kötegig kötegekig
essive-formal kötegként kötegekként
essive-modal
inessive kötegben kötegekben
superessive kötegen kötegeken
adessive kötegnél kötegeknél
illative kötegbe kötegekbe
sublative kötegre kötegekre
allative köteghez kötegekhez
elative kötegből kötegekből
delative kötegről kötegekről
ablative kötegtől kötegektől
non-attributive
possessive - singular
kötegé kötegeké
non-attributive
possessive - plural
kötegéi kötegekéi
Possessive forms of köteg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötegem kötegeim
2nd person sing. köteged kötegeid
3rd person sing. kötege kötegei
1st person plural kötegünk kötegeink
2nd person plural kötegetek kötegeitek
3rd person plural kötegük kötegeik

Further reading

[edit]
  • köteg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN