kötött

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

köt (to bind, tie, knit) +‎ -ött (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøtøtː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: kö‧tött
  • Rhymes: -øtː

Verb

[edit]

kötött

  1. third-person singular indicative past indefinite of köt

Participle

[edit]

kötött

  1. past participle of köt: bound, tied, knitted etc.

Adjective

[edit]

kötött (comparative kötöttebb, superlative legkötöttebb)

  1. strict, fixed
    kötött formátumstrict format
    kötött munkaidőfixed working hours
  2. (grammar) bound
    Antonym: szabad
  3. knitted
    kötött sapkaknitted hat
  4. (of a book) bound
    Antonym: fűzött (stitched)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötött kötöttek
accusative kötöttet kötötteket
dative kötöttnek kötötteknek
instrumental kötöttel kötöttekkel
causal-final kötöttért kötöttekért
translative kötötté kötöttekké
terminative kötöttig kötöttekig
essive-formal kötöttként kötöttekként
essive-modal
inessive kötöttben kötöttekben
superessive kötöttön kötötteken
adessive kötöttnél kötötteknél
illative kötöttbe kötöttekbe
sublative kötöttre kötöttekre
allative kötötthöz kötöttekhez
elative kötöttből kötöttekből
delative kötöttről kötöttekről
ablative kötöttől kötöttektől
non-attributive
possessive - singular
kötötté kötötteké
non-attributive
possessive - plural
kötöttéi kötöttekéi

Further reading

[edit]
  • kötött in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN