körkörös

Hungarian

Etymology

First attested in 1807. From the obsolete noun körkör (“ellipse”) +‎ -ös (adjective-forming suffix). The noun was created by duplicating kör (“circle”). Both were created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]^[2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkørkørøʃ]
Hyphenation: kör‧kö‧rös
Rhymes: -øʃ

Adjective

körkörös (not comparable)

circular (in a shape of, or reminding of, a circle)
(sciences, archaic) elliptical, elliptic (in a shape of, or reminding of, an ellipse)
Synonym: elliptikus

Declension

Inflection (stem in *-e-*, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	körkörös	körkörösek
accusative	körköröset	körköröseket
dative	körkörösnek	körköröseknek
instrumental	körkörössel	körkörösekkel
causal-final	körkörösért	körkörösekért
translative	körkörössé	körkörösekké
terminative	körkörösig	körkörösekig
essive-formal	körkörösként	körkörösekként
essive-modal	—	—
inessive	körkörösben	körkörösekben
superessive	körkörösön	körköröseken
adessive	körkörösnél	körköröseknél
illative	körkörösbe	körkörösekbe
sublative	körkörösre	körkörösekre
allative	körköröshöz	körkörösekhez
elative	körkörösből	körkörösekből
delative	körkörösről	körkörösekről
ablative	körköröstől	körkörösektől
non-attributive possessive – singular	körkörösé	körköröseké
non-attributive possessive – plural	körköröséi	körkörösekéi

Derived terms

körkörösen

References

^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
^ körkörös in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)