körömkefe

Hungarian

Etymology

köröm +‎ kefe

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkørømkɛfɛ]
• Hyphenation: kö‧röm‧ke‧fe
• Rhymes: -fɛ

Noun

körömkefe (plural körömkefék)

1. nailbrush

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	körömkefe	körömkefék
accusative	körömkefét	körömkeféket
dative	körömkefének	körömkeféknek
instrumental	körömkefével	körömkefékkel
causal-final	körömkeféért	körömkefékért
translative	körömkefévé	körömkefékké
terminative	körömkeféig	körömkefékig
essive-formal	körömkefeként	körömkefékként
essive-modal	—	—
inessive	körömkefében	körömkefékben
superessive	körömkefén	körömkeféken
adessive	körömkefénél	körömkeféknél
illative	körömkefébe	körömkefékbe
sublative	körömkefére	körömkefékre
allative	körömkeféhez	körömkefékhez
elative	körömkeféből	körömkefékből
delative	körömkeféről	körömkefékről
ablative	körömkefétől	körömkeféktől
non-attributive possessive - singular	körömkeféé	körömkeféké
non-attributive possessive - plural	körömkefééi	körömkefékéi

Possessive forms of körömkefe
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	körömkefém	körömkeféim
2nd person sing.	körömkeféd	körömkeféid
3rd person sing.	körömkeféje	körömkeféi
1st person plural	körömkefénk	körömkeféink
2nd person plural	körömkefétek	körömkeféitek
3rd person plural	körömkeféjük	körömkeféik

Further reading

• körömkefe in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN