költészet

Hungarian

Etymology

költ (“to compose poetry”) +‎ -észet (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkølteːsɛt]
• Hyphenation: köl‧té‧szet
• Rhymes: -ɛt

Noun

költészet (plural költészetek)

1. poetry

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	költészet	költészetek
accusative	költészetet	költészeteket
dative	költészetnek	költészeteknek
instrumental	költészettel	költészetekkel
causal-final	költészetért	költészetekért
translative	költészetté	költészetekké
terminative	költészetig	költészetekig
essive-formal	költészetként	költészetekként
essive-modal	—	—
inessive	költészetben	költészetekben
superessive	költészeten	költészeteken
adessive	költészetnél	költészeteknél
illative	költészetbe	költészetekbe
sublative	költészetre	költészetekre
allative	költészethez	költészetekhez
elative	költészetből	költészetekből
delative	költészetről	költészetekről
ablative	költészettől	költészetektől
non-attributive possessive - singular	költészeté	költészeteké
non-attributive possessive - plural	költészetéi	költészetekéi

Possessive forms of költészet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	költészetem	költészeteim
2nd person sing.	költészeted	költészeteid
3rd person sing.	költészete	költészetei
1st person plural	költészetünk	költészeteink
2nd person plural	költészetetek	költészeteitek
3rd person plural	költészetük	költészeteik

Derived terms

• költészeti

Further reading

• költészet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN