kétségbevonhatatlan

Hungarian

Etymology

kétségbe von (“to doubt, question”) +‎ -hatatlan (“un- ... -able, ir- ... -able”, privative suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːt͡ʃːeːɡbɛvonɦɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: két‧ség‧be‧von‧ha‧tat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

kétségbevonhatatlan (comparative kétségbevonhatatlanabb, superlative legkétségbevonhatatlanabb)

1. unquestionable, indisputable

   Synonym: vitathatatlan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kétségbevonhatatlan	kétségbevonhatatlanok
accusative	kétségbevonhatatlant	kétségbevonhatatlanokat
dative	kétségbevonhatatlannak	kétségbevonhatatlanoknak
instrumental	kétségbevonhatatlannal	kétségbevonhatatlanokkal
causal-final	kétségbevonhatatlanért	kétségbevonhatatlanokért
translative	kétségbevonhatatlanná	kétségbevonhatatlanokká
terminative	kétségbevonhatatlanig	kétségbevonhatatlanokig
essive-formal	kétségbevonhatatlanként	kétségbevonhatatlanokként
essive-modal	kétségbevonhatatlanul	—
inessive	kétségbevonhatatlanban	kétségbevonhatatlanokban
superessive	kétségbevonhatatlanon	kétségbevonhatatlanokon
adessive	kétségbevonhatatlannál	kétségbevonhatatlanoknál
illative	kétségbevonhatatlanba	kétségbevonhatatlanokba
sublative	kétségbevonhatatlanra	kétségbevonhatatlanokra
allative	kétségbevonhatatlanhoz	kétségbevonhatatlanokhoz
elative	kétségbevonhatatlanból	kétségbevonhatatlanokból
delative	kétségbevonhatatlanról	kétségbevonhatatlanokról
ablative	kétségbevonhatatlantól	kétségbevonhatatlanoktól
non-attributive possessive - singular	kétségbevonhatatlané	kétségbevonhatatlanoké
non-attributive possessive - plural	kétségbevonhatatlanéi	kétségbevonhatatlanokéi

Derived terms

• kétségbevonhatatlanság

 

Further reading

• kétségbevonhatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN