kétoldalú

Hungarian

két (“two”) +‎ oldalú (“-sided”), from oldal (“side”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

kétoldalú (not comparable)

Inflection (stem in *-a-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	kétoldalú	kétoldalúak
accusative	kétoldalút	kétoldalúakat
dative	kétoldalúnak	kétoldalúaknak
instrumental	kétoldalúval	kétoldalúakkal
causal-final	kétoldalúért	kétoldalúakért
translative	kétoldalúvá	kétoldalúakká
terminative	kétoldalúig	kétoldalúakig
essive-formal	kétoldalúként	kétoldalúakként
essive-modal	—	—
inessive	kétoldalúban	kétoldalúakban
superessive	kétoldalún	kétoldalúakon
adessive	kétoldalúnál	kétoldalúaknál
illative	kétoldalúba	kétoldalúakba
sublative	kétoldalúra	kétoldalúakra
allative	kétoldalúhoz	kétoldalúakhoz
elative	kétoldalúból	kétoldalúakból
delative	kétoldalúról	kétoldalúakról
ablative	kétoldalútól	kétoldalúaktól
non-attributive possessive – singular	kétoldalúé	kétoldalúaké
non-attributive possessive – plural	kétoldalúéi	kétoldalúakéi