kétfejű
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]két (“two”) + fejű (“headed”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kétfejű (not comparable)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kétfejű | kétfejűek |
accusative | kétfejűt | kétfejűeket |
dative | kétfejűnek | kétfejűeknek |
instrumental | kétfejűvel | kétfejűekkel |
causal-final | kétfejűért | kétfejűekért |
translative | kétfejűvé | kétfejűekké |
terminative | kétfejűig | kétfejűekig |
essive-formal | kétfejűként | kétfejűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kétfejűben | kétfejűekben |
superessive | kétfejűn | kétfejűeken |
adessive | kétfejűnél | kétfejűeknél |
illative | kétfejűbe | kétfejűekbe |
sublative | kétfejűre | kétfejűekre |
allative | kétfejűhöz | kétfejűekhez |
elative | kétfejűből | kétfejűekből |
delative | kétfejűről | kétfejűekről |
ablative | kétfejűtől | kétfejűektől |
non-attributive possessive - singular |
kétfejűé | kétfejűeké |
non-attributive possessive - plural |
kétfejűéi | kétfejűekéi |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- kétfejű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN