késztetés

Hungarian

Etymology

From késztet (“to prompt, urge”) +‎ -és (noun-forming suffix). First attested in c. 1456.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːstɛteːʃ]
• Hyphenation: kész‧te‧tés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

késztetés (plural késztetések)

1. verbal noun of késztet: prompting, urging
2. (also psychology) drive, urge, motivation

   Synonyms: hajtóerő, motiváció

   • 2021, Zoltán Danyi, A rózsákról, Budapest: Magvető, →ISBN, page 8:

     Időnként rám jön valamilyen késztetés vagy inkább kényszer, ilyenkor meg kell számolnom bizonyos dolgokat.

     From time to time, I am overcome with some kind of urge, or rather compulsion, in which case I have to count certain things.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	késztetés	késztetések
accusative	késztetést	késztetéseket
dative	késztetésnek	késztetéseknek
instrumental	késztetéssel	késztetésekkel
causal-final	késztetésért	késztetésekért
translative	késztetéssé	késztetésekké
terminative	késztetésig	késztetésekig
essive-formal	késztetésként	késztetésekként
essive-modal	késztetésül	—
inessive	késztetésben	késztetésekben
superessive	késztetésen	késztetéseken
adessive	késztetésnél	késztetéseknél
illative	késztetésbe	késztetésekbe
sublative	késztetésre	késztetésekre
allative	késztetéshez	késztetésekhez
elative	késztetésből	késztetésekből
delative	késztetésről	késztetésekről
ablative	késztetéstől	késztetésektől
non-attributive possessive - singular	késztetésé	késztetéseké
non-attributive possessive - plural	késztetéséi	késztetésekéi

Possessive forms of késztetés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	késztetésem	késztetéseim
2nd person sing.	késztetésed	késztetéseid
3rd person sing.	késztetése	késztetései
1st person plural	késztetésünk	késztetéseink
2nd person plural	késztetésetek	késztetéseitek
3rd person plural	késztetésük	késztetéseik

Derived terms

Compound words

• késztetéselmélet
• ösztönkésztetés