kérdőjel

Hungarian

kérdő (“question”) +‎ jel (“mark”)

kérdőjel (plural kérdőjelek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kérdőjel	kérdőjelek
accusative	kérdőjelet	kérdőjeleket
dative	kérdőjelnek	kérdőjeleknek
instrumental	kérdőjellel	kérdőjelekkel
causal-final	kérdőjelért	kérdőjelekért
translative	kérdőjellé	kérdőjelekké
terminative	kérdőjelig	kérdőjelekig
essive-formal	kérdőjelként	kérdőjelekként
essive-modal	—	—
inessive	kérdőjelben	kérdőjelekben
superessive	kérdőjelen	kérdőjeleken
adessive	kérdőjelnél	kérdőjeleknél
illative	kérdőjelbe	kérdőjelekbe
sublative	kérdőjelre	kérdőjelekre
allative	kérdőjelhez	kérdőjelekhez
elative	kérdőjelből	kérdőjelekből
delative	kérdőjelről	kérdőjelekről
ablative	kérdőjeltől	kérdőjelektől
non-attributive possessive – singular	kérdőjelé	kérdőjeleké
non-attributive possessive – plural	kérdőjeléi	kérdőjelekéi