jelzett
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Verb
[edit]jelzett
Participle
[edit]jelzett
- past participle of jelez: marked, indicated
- a jelzett irányban ― in the indicated direction
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | jelzett | jelzettek |
| accusative | jelzettet | jelzetteket |
| dative | jelzettnek | jelzetteknek |
| instrumental | jelzettel | jelzettekkel |
| causal-final | jelzettért | jelzettekért |
| translative | jelzetté | jelzettekké |
| terminative | jelzettig | jelzettekig |
| essive-formal | jelzettként | jelzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | jelzettben | jelzettekben |
| superessive | jelzetten | jelzetteken |
| adessive | jelzettnél | jelzetteknél |
| illative | jelzettbe | jelzettekbe |
| sublative | jelzettre | jelzettekre |
| allative | jelzetthez | jelzettekhez |
| elative | jelzettből | jelzettekből |
| delative | jelzettről | jelzettekről |
| ablative | jelzettől | jelzettektől |
| non-attributive possessive - singular |
jelzetté | jelzetteké |
| non-attributive possessive - plural |
jelzettéi | jelzettekéi |
Further reading
[edit]- jelzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN