jellegzetesség

Hungarian

Etymology

jellegzetes +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛlːɛɡzɛtɛʃːeːɡ]
• Hyphenation: jel‧leg‧ze‧tes‧ség

Noun

jellegzetesség (plural jellegzetességek)

1. feature, hallmark, characteristic, attribute, trait (a distinguishing feature of a person or thing)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jellegzetesség	jellegzetességek
accusative	jellegzetességet	jellegzetességeket
dative	jellegzetességnek	jellegzetességeknek
instrumental	jellegzetességgel	jellegzetességekkel
causal-final	jellegzetességért	jellegzetességekért
translative	jellegzetességgé	jellegzetességekké
terminative	jellegzetességig	jellegzetességekig
essive-formal	jellegzetességként	jellegzetességekként
essive-modal	—	—
inessive	jellegzetességben	jellegzetességekben
superessive	jellegzetességen	jellegzetességeken
adessive	jellegzetességnél	jellegzetességeknél
illative	jellegzetességbe	jellegzetességekbe
sublative	jellegzetességre	jellegzetességekre
allative	jellegzetességhez	jellegzetességekhez
elative	jellegzetességből	jellegzetességekből
delative	jellegzetességről	jellegzetességekről
ablative	jellegzetességtől	jellegzetességektől
non-attributive possessive - singular	jellegzetességé	jellegzetességeké
non-attributive possessive - plural	jellegzetességéi	jellegzetességekéi

Possessive forms of jellegzetesség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jellegzetességem	jellegzetességeim
2nd person sing.	jellegzetességed	jellegzetességeid
3rd person sing.	jellegzetessége	jellegzetességei
1st person plural	jellegzetességünk	jellegzetességeink
2nd person plural	jellegzetességetek	jellegzetességeitek
3rd person plural	jellegzetességük	jellegzetességeik

Further reading

• jellegzetesség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN