jövendőmondó

Hungarian

jövendő (“future”) +‎ mondó (“teller”)

jövendőmondó (plural jövendőmondók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	jövendőmondó	jövendőmondók
accusative	jövendőmondót	jövendőmondókat
dative	jövendőmondónak	jövendőmondóknak
instrumental	jövendőmondóval	jövendőmondókkal
causal-final	jövendőmondóért	jövendőmondókért
translative	jövendőmondóvá	jövendőmondókká
terminative	jövendőmondóig	jövendőmondókig
essive-formal	jövendőmondóként	jövendőmondókként
essive-modal	—	—
inessive	jövendőmondóban	jövendőmondókban
superessive	jövendőmondón	jövendőmondókon
adessive	jövendőmondónál	jövendőmondóknál
illative	jövendőmondóba	jövendőmondókba
sublative	jövendőmondóra	jövendőmondókra
allative	jövendőmondóhoz	jövendőmondókhoz
elative	jövendőmondóból	jövendőmondókból
delative	jövendőmondóról	jövendőmondókról
ablative	jövendőmondótól	jövendőmondóktól
non-attributive possessive - singular	jövendőmondóé	jövendőmondóké
non-attributive possessive - plural	jövendőmondóéi	jövendőmondókéi

Possessive forms of jövendőmondó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jövendőmondóm	jövendőmondóim
2nd person sing.	jövendőmondód	jövendőmondóid
3rd person sing.	jövendőmondója	jövendőmondói
1st person plural	jövendőmondónk	jövendőmondóink
2nd person plural	jövendőmondótok	jövendőmondóitok
3rd person plural	jövendőmondójuk	jövendőmondóik