jövedék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the jöv- stem of the verb jön (to come) +‎ -edék (noun-forming suffix indicating the result of the action).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjøvɛdeːk]
  • Hyphenation: jö‧ve‧dék
  • Rhymes: -eːk

Noun

[edit]

jövedék (plural jövedékek)

  1. excise (a tax charged by the government)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jövedék jövedékek
accusative jövedéket jövedékeket
dative jövedéknek jövedékeknek
instrumental jövedékkel jövedékekkel
causal-final jövedékért jövedékekért
translative jövedékké jövedékekké
terminative jövedékig jövedékekig
essive-formal jövedékként jövedékekként
essive-modal
inessive jövedékben jövedékekben
superessive jövedéken jövedékeken
adessive jövedéknél jövedékeknél
illative jövedékbe jövedékekbe
sublative jövedékre jövedékekre
allative jövedékhez jövedékekhez
elative jövedékből jövedékekből
delative jövedékről jövedékekről
ablative jövedéktől jövedékektől
non-attributive
possessive - singular
jövedéké jövedékeké
non-attributive
possessive - plural
jövedékéi jövedékekéi
Possessive forms of jövedék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jövedékem jövedékeim
2nd person sing. jövedéked jövedékeid
3rd person sing. jövedéke jövedékei
1st person plural jövedékünk jövedékeink
2nd person plural jövedéketek jövedékeitek
3rd person plural jövedékük jövedékeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]