játékvezető

Hungarian

játék (“game, quiz”) +‎ vezető (“guide, leader”)

játékvezető (plural játékvezetők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	játékvezető	játékvezetők
accusative	játékvezetőt	játékvezetőket
dative	játékvezetőnek	játékvezetőknek
instrumental	játékvezetővel	játékvezetőkkel
causal-final	játékvezetőért	játékvezetőkért
translative	játékvezetővé	játékvezetőkké
terminative	játékvezetőig	játékvezetőkig
essive-formal	játékvezetőként	játékvezetőkként
essive-modal	—	—
inessive	játékvezetőben	játékvezetőkben
superessive	játékvezetőn	játékvezetőkön
adessive	játékvezetőnél	játékvezetőknél
illative	játékvezetőbe	játékvezetőkbe
sublative	játékvezetőre	játékvezetőkre
allative	játékvezetőhöz	játékvezetőkhöz
elative	játékvezetőből	játékvezetőkből
delative	játékvezetőről	játékvezetőkről
ablative	játékvezetőtől	játékvezetőktől
non-attributive possessive – singular	játékvezetőé	játékvezetőké
non-attributive possessive – plural	játékvezetőéi	játékvezetőkéi